az ELSŐ stafétám

a scrap.hu-n jelentkeztem egy egy játékra. a staféta témája az"anya" volt. míg vártam a képet, amiből dolgoznom kellett, (Hana után következtem) kiválasztottam egy régi fényképet Anyáról és rólam. és mellé akartam tenni eg ymostanit. aztán arra gondoltam, Anya egy olyan képét díszítem, amin annyi idős, mint én most.de ilyen kép nem létezik, pedigott görnyedtem egy félnapig a fotós dobozok-albumok felett.

aztán megérkezett Hana oldala. és inkább csak Anyáról akartam, csak úgy egy képet készíteni. nem csoda: szép alapot kaptam:

végül csak az eredetileg kiválasztott képnél kötöttem ki. egyrészt, mert már elő volt hivatva, másrészt: mert eszembe jutott a szabály: nem kell teljesen lemásolni.

aztán együltő helyemben megcsináltam az én oldalamat. így Mesinek maradt a hétvége, és tudott ő is dolgozni rendesen. és hát egyébként sem szerettem volna felállni mellőle... :D

kicsit tetszik. bár az új helye nem. Peti unszolására ugyanis megmutattam Anyának. és ő a hűtőre tette. nem egy fénykép kímélő mód, de hát micsinájjak?

ja, és hát ez lett:

a fényképen nem teljesen élethűek a színek, ugyanis a baloldali papír halvány rózsaszín, és inda mintás. jobb oldal bordó, és (a képen nem láthatóan) nagy indák, a másikhoz hasonlítva kicsit.. (ezért választottam a két papírt, erre nem is látszódik...)
2 gomb, 7 strassz, egy rejtett cédula. a madzagok raffiák, élénk rózsaszínben.
a fénykép alá vmi népművészetes cuccot rajzoltam. talán vmi terítődísz volt eredetileg... : s
a két gyöngy szerűség. "csináld magad" képeslaphoz volt. virág alakúak.
az írás "alakja": internetről mentett képről másoltam, az eredeti már nem tudom hogy honnan van.. sajnos nem sikerült tökéltesre.

ennek ellenére azért itt van néhány részletfotó:

ja, és a helyén:

a digitális korszak kezdete...

Igazából nem rajongok a scrapbook digitális változatáért (remélem ezért nem tiltanak ki a kedvenc oldalamról, hiszen ott sokan csak ezt művelik)..nem sok olyan oldalt láttam, ami lenyűgözött volna. de az is igaz, hogy ami tetszett, az nagyon! :)
Ámde, egy szép tavaszi délelőttön, (vagy az még délután volt?...lehet.) a kedvenc kapcsolatrendszeres oldalamat böngésztem már ismét egy ideje, mikor ráleltem az online scrap programra. adtam is gyorsan a profilomhoz, és egyből ki is akartam próbálni, hogy "megállom e a helyem" a digitális világban.
a gépem persze nem abban az állapotban van, hogy képeket szerkeztgessek, ráadásul online, így ledöltem aludni egyett, és vártam a következő délelőttöt, mikoris oda leszek láncolva egy szuper géphez, gyors internettel. mire nem is jó ez az EU!
szóval szegény tanáraim, akik el akarják érni, hogy e különböző képességű egyedekből álló csoportunk elérje a gazdasági informatikus szintet, nem sokszor látják a tekintetemet az utóbbi pár napban... ahhoz ugyanis nagyon feszülten kell figyelni a monitort, hogy egy egy indát a megfelelő helyre odapasszintsak. még jó, hogy első nap, valami oknál fogva, átültem a hátsó sorba... a tanári gép ugyanis a középső sorban van, így szinte soha nem kell hirtelen váltani a böngésző- és az aktuális munka ablaka között a tanár közeledése miatt.. bár volt egy két beégés, az is igaz. : s
szóval mai délelőttöm termése, digitális korszak sorában a harmadik ez az oldalka.
nem egy nagy mű.hiszen néha csak ki kellett zökkenni a szerkesztgetésből holmi "kapcsolati tábla" megadása miatt. meg lehet hasonlóan, de kicsit másképp majd újra megpróbálom...
talán szerdán. pascal-ból meg majd itthon felkészülök ;)

szalagok végül

a szalagok tárolása

Nicol Heady ötlete alapján.
(http://nicholeheady.typepad.com/capture_the_moment/2008/01/ribbon-jar.html)

Ha hirtelen nincs alkalmad a Nicolnál látható ruhacsipeszt vásárolnod, használhatod a Magyarországon általánosabban elterjedt ruhacsipeszeket is, az alábbi módon:

A szalagot a ruhacsipesz két szára közé illesztem.

A felső szár körül egyszer áttekerem, majd mind a két szára körül.

A szalagot feszesen tartva, a csipesz forgatásával kerül a szalag fel,

…folyamatosan haladva a két vége között oda, majd vissza.

A vége közeledtével a csipesz csiptető végéhez haladok, utolsó lépésként kicsit visszahajtom a szalagot, és így rögzítem.